A vállalati AI-bevezetéseknél a leggyakoribb félreértés, hogy egy szintről a legfelsőre akarnak ugrani. A keretrendszer célja, hogy legyen közös nyelv arra, hol tart most a szervezet, és mi a következő reális lépés.
1. szint — egyéni chat-használat. A munkatársak saját belátásuk szerint használnak nyilvános AI-eszközt. Gyors haszon, de szabályozatlan: itt dől el, kerül-e ki bizalmas adat.
2. szint — céges keretek. Vállalati előfizetés, adatkezelési szabály, alapszintű képzés. Ugyanaz a használat, de átlátható és számonkérhető módon.
3. szint — saját tudásra épülő asszisztens. Az AI a vállalat dokumentumaiból dolgozik: szabályzatok, termékleírások, korábbi projektek. Innentől a válasz nem általános, hanem cégspecifikus.
4. szint — beépülés a folyamatokba. Az AI nem külön ablakban él, hanem ott, ahol a munka történik: ügyfélszolgálati rendszerben, dokumentumkezelőben, belső portálon.
5. szint — több lépéses munkafolyamatok. Az AI nem egy kérdésre válaszol, hanem összetett feladatot visz végig: adatot gyűjt, feldolgoz, dokumentumot állít elő — emberi jóváhagyási pontokkal.
6. szint — önállóan dolgozó ügynökök. A rendszer maga dönti el, milyen lépések kellenek a célhoz, és eszközöket használ hozzá. Itt a legfontosabb kérdés már nem a képesség, hanem a korlátozás és az ellenőrizhetőség.
+1 — az AI-vel épített termék. A külön szint azoké a szervezeteké, amelyek nem csak használják az AI-t, hanem a segítségével fejlesztenek: prototípusok, belső eszközök, ügyfélnek szánt megoldások gyorsabb elkészítése. Ez a szint nem a hatodik után jön — bármelyik szintről elérhető, és jellemzően ez hozza a leglátványosabb gyorsulást.
